A mai olasz konyha eredetét az ókori Római Birodalom idején kell keresni. Az itáliai Pompei városában, melyet i.sz. 79-ben a Vezúv elpusztított, a XVIII. században megkezdett régészeti ásatások során több étkezőhelyet és konyhát, valamint beépített italpultokat is találtak. Ezen ásatások és a fennmaradt írások is bizonyítják, hogy a mai olasz ízek Róma tradícióit reprezentálják. Nem kivétel ez alól sem Milánó. Az étkezési szokások kifejlődésében a gazdasági, a földrajzi és egyéb összetevők mellett jelentős mértékben befolyásoló szerepet töltött be az olasz „életfilozófia” is. Az olaszok imádnak enni, szeretik a jó ételeket, ami nem mindenesettben drágát, vagy különlegeset jelent. A legalapvetőbb ételt is olyan szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a vendéglők rendkívüli specialitásait. Az olasz konyha rendkívül választékos és könnyed. Leggyakrabban olívaolajat használnak az ételek elkészítéséhez. Előételeik közül mindenki által ismertek a tésztafélék. A makarónit és a spagettit mindig frissen főzik, és olívaolajjal keverik össze.
A tésztákra általánosságban kevés öntetet tesznek, ami általában a paradicsomszósz. Ezen kívül rengeteg töltött tésztaféléjük van, amelyeket darált hússal, sokféle raguval, vagy reszelt sajttal meghintve csőben sütve szolgálnak fel. Zöldségekből is készítenek előételeket. A nálunk is jól megszokott kelbimbó, padlizsán és gombafélék mellett igen szeretik az articsókát is. Ezeket köretként is felszolgálják. A sokféle rizottókat és tojásételeket meleg előételként is tálalják. Az olasz emberek a tengeri halak, rákok, osztrigák és csigák számos fajtáját előszeretettel fogyasztják. Homár, languszta és szkampi (kicsi rákok) is meglehetősen közkedvelt étel. Halaikat roston vagy rántva, mártással és vajjal főzve készítik. Az olasz hús alapú ételek közül a világhírűek a speciálisan készített felvágottak (mortadella) és a különlegesen füstölt sonkák. A húsokhoz általában zöldség- és burgonyaköretet szolgálnak fel. A salátaféléknek nagy hagyománya van az olasz gasztronómiában. Az év minden szakában fellelhető náluk friss zöldsaláta, készítésüknél szűz olívaolajat használnak, de egyéb dresszingeket (önteteket) is készítenek, melyeket leginkább citromlével ízesítenek. Az olaszok, a pirospaprikán kívül, valamennyi, nálunk is ismert fűszert használ. Az ízesítésnél szívesen használnak rozmaringot, oreganot és akárcsak nálunk magyaroknál gyakori a borok hozzáadása is az ételekhez. Az étkezések – a franciákhoz hasonlóan – szinte elképzelhetetlenek sajtok nélkül. Sajtjaikhoz fogyasztanak még gyümölcsöt, hagymát vagy retekfélét.
Az étkezéseket, a világhírű méreg erős presszókávéval fejezik be. Boraik a világpiacon a második helyen állnak a franciák mögött. (Az olasz borok – leginkább a Chianti borok – specialitása a fonott üveg, mely az üvegek sérülését akadályozza meg.)